Pedagógiai módszerek és eszközök

Az alkalmazott módszereinket két szempont határozza meg. Az egyik, hogy tanuló közösségeinket részben osztott életkor szerinti csoportokba szervezzük. Ez meghatározza, hogy a tanítást elsősorban a differenciált egyéni és csoportmunkával, az egyénre szabott ellenőrzésre és értékelésre, illetve a tanuló önellenőrzésére építjük. A tanító párhuzamos óravezetést alkalmaz, melynek lényege, hogy a tanulók nem osztály, hanem fejlettségi szint szerinti haladási csoportokban dolgoznak.

A másik szempont, hogy abban hiszünk alkalmazható tudást átadni, képességeket fejleszteni elsősorban alternatív, a problémamegoldó készség fejlesztését szolgáló módszerekkel tudunk fejleszteni. Ezért az alábbi módszertani elemeket alkalmazzuk.
 
A gyermekcentrikus tanulás       
 
A gyermekcentrikus tanulás differenciált tanítást jelent, amikor a tanítás az adott csoport illetve a diákok érdeklődéséhez, képességeihez igazodik. Haladásának üteme is ennek megfelelően tervezett.  Előnye, hogy a saját ütemű előrehaladással csökken a kudarcélmény, kellő idő áll rendelkezésre, hogy kibontakozhasson a személyiség,  nagyobb önállóságra nevel, megtanít önállóan tanulni. Emellett fejleszti az önismeretet. Ez a motiváló hatás a személyes feladatokra mind jellemző. A pedagógustól komoly felkészülést, szervezési munkát, a gyermekek folyamatos megfigyelését, valamint több kreatív, alkotó folyamatot igényel. Ez egy hosszútávú, időigényes pedagógiai munka, amely meghálálja önmagát a gyermek középiskolás éveiben.
A gyermekcentrikus tanulás az egyéni fejlesztésekben, a differenciált oktatásban valósul meg. Tanulási egységeink közül elsődleges színtere a fejlesztő óra, ahol az a cél, hogy a tanuláshoz szükséges alapkészségek kialakuljanak. Ezeken az órákon olyan képességfejlesztés történik, ahol felmérjük, hogy a gyermek hol tart, majd célul tűzünk ki egy elérendő állapotot, szintet. És az elérendő cél érdekében képességfejlesztő gyakorlatokat végzünk.
 
A problémacentrikus tanulás
 
A problémacentrikus tanulás során az ismeretek elsajátítása, a képességek fejlesztése egy-egy témakör, illetve az azokhoz kapcsolódó probléma feldolgozása történik. Előnye, hogy itt maga a tanulás a produkció, vagyis ez a „tanulni tanulás” módszere. Az ismeretszerzéssel szemben a képességfejlesztésen van a hangsúly, a megszerzett ismeretek alkalmazásán. A problémacentrikus tanulás során nagyobb mértékben juthat érvényre a személy, a gyermek. Fontos tudni, hogy a tanárnak itt maximális jelenlétre van szüksége, hiszen a külső fegyelmezés nem használható, mint motiváló eszköz. Olyan témákat kell gyűjteni, amelyek napra készek, felkeltik a tanulók érdeklődését, problémát hordoznak magukban, így a tanuló önmagát fogja motiválni.

Kooperatív tanulás
 

A kooperatív tanulásnak két fontos célja van: a tanulás segítése és az együttműködési képesség fejlesztése. Leginkább a közismereti tárgyak tanításánál alkalmazandó. Lényege, hogy a tanulókat a tanórák során maximális aktivitásra, részvételre készteti a páros illetve a csoportos munkát, ezáltal frontális munkát minimálisra csökkentve. Az óra elején a tanár felteszi az ismétlődő kérdéseket, amivel felveszik a ’tegnap fonalát”, majd a tanár (sorsolással vagy más módon kiválasztott) tanulót szólítja fel. A felelő sikere a csoport sikere is egyúttal. A tananyag-feldolgozás során a tanár hasonló módon jár el. Az írásban megkapott kérdést az egyik csoporttag felolvassa, majd közösen megkeresik a választ a könyvben. Amikor minden csoporttag érti a lényegét, külön-külön mindenki leírja magának (a módszer neve: csoportkonzultáció). A tanár ellenőrzésképpen minden csoportból felszólít egy tanulót, hogy olvassa fel, amit leírtak.
A kooperatív tanulás alapelvei
1. A párhuzamosság –a diákok párhuzamos munkáit és a (például páros munkák), de jelenti a „párhuzamos óravezetést” is jelenti.
 2. Az egymásrautaltság – a csoport minden tagjának azonos a célja, a sikerekben is mindenki osztozik. Fontos, hogy olyan feladatokat adjon a pedagógus, amivel biztosítja, hogy a munkát valóban közösen végezik el (pl. résztémákra bontják a feladatot és mozaikszerűen összerakják a végén).
3.Egyéni felelősség: nem csak a csoportmunka kerül értékelésre, hanem az egyén is.
4. Az egyenlő részvétel kidolgozása, páros munkák esetében például mindkét fél egyenlő ideig beszélhet.

Projektmódszer
 
A pedagógiai projekt komplex alkotó jellegű megismerési- cselekvési egység. A projektmódszer minden gyereket hozzásegít saját adottságai felfedezéséhez, ezen adottságoknak képességekké való fejlesztéséhez. Az iskola a projektmódszer alkalmazásával olyan tárgyi, szellemi és szervezeti feltételeket teremt, amelyek biztosítják, hogy az eltérő adottságú és eltérő kultúrájú tanulók egyenlő eséllyel fedezhessék fel és fejleszthessék képességekké adottságaikat.
A projekt módszer a kulcskompetenciákra épít.
A projekt módszer adja meg a lehetőséget a közös élményhelyzetek kialakítására, hiszen mindenki egyenként adja bele saját személyiségét a közös alkotásba. A közös itt nem egy külső kényszer, ők maguk teremtik meg egy olyan folyamatban, amelyben egyenként érlelődik, mozzanatonként tovább szocializálódik személyiségük. Képesekké válnak nyitottan reagálni mások gondolataira, elképzeléseire.  Segíti a reális tervezés képességét, erősíti a kitartó munkát. Képesekké válnak következtetéseket levonni. Folyamatokra épít. A folyamatokban való gondolkodás elsajátítása elengedhetetlen a gyerekek tanítási-tanulási folyamatában.

A projektfeladat megoldása
Alex Osborn a kreatív problémamegoldás, többlépéses modellje:

1. Probléma-megfogalmazás.
2. Ötletgyűjtés.
3. Megoldás kiválasztása, elfogadtatása.
4. Kivitelezés
5. Kipróbálás, értékelés

A lépések száma általában öt, de ez változhat is; például, alsó tagozatban leegyszerűsíthető az egész folyamat.
A felmerülő problémák, feldolgozandó témák alapján projektjeink az alábbi típusúak lehetnek:
Multidiszciplináris projekt – különböző műveltségterületeket érintő probléma feldolgozása, általában több, különböző tantárgyat tanító tanár együttműködésével.
Egyéni projektfeladat – az egész osztálynak feladott kérdésre, probléma megoldására egyéni válaszok keresését jelenti, vagyis mindenki önállóan dolgozik.
Személyes projektfeladat – ideális esetben lehetőség nyílik arra is, hogy a tanulók személyre szóló feladatot kapnak. Ilyen esetben a téma kiválasztása a tanuló és tanár közös megegyezésével történik.
Csoportos projektfeladat –  a gyerekek csoportosan dolgoznak fel egy-egy témát, hoznak létre egy-egy produktumot.
A pedagógusnak segíteni kell a tanulókat rávezető feladatokkal, amíg jártasságot nem szereznek a projekt feladatok kidolgozásában.

Epocha

Az egyes logikailag összetartozó témakörök (pl. kémia-fizika-biológia tantárgyban) egy-egy epochán belül, tömbösítve kerülnek tárgyalásra: egy ideig nagy óraszámban van napirenden a téma, majd utána a következő időszakban a tantárgy szünetel, és más tárgy témakörére, például a művészetekre kerül sor egy másik epochában.
  
Élménypedagógia
 
Az élménypedagógia a tapasztalati tanulás eszköze. A gyerekek aktív cselekvéseken keresztül tanulnak, fejlesztik személyes és szociális készségeiket. Iskolánk alapvetéséhez igazodva összeköti a szív, a kéz és a fej területeit.  Felépítésében a projekthez hasonló, vagyis a következő elemekre épül:
Válassz ki egy problémát?
Ötletelj! Mi lehet a megoldás?
Cselekedj! Próbáld ki a kiválasztott megoldást?
Értékelj! Sikerült vagy új megoldást kell keresni?
A projekttől eltérő abban, hogy kilép a tanteremből. Valós környezetben történik a flow élmény elérése, azok rendszerbe szervezése, és a tapasztalt tudássá alakítása. Középpontjában a testi aktivitás, a mozgás áll. Élménypedagógiai elemek alkalmazására biztosít lehetőséget az iskola környezete, és mindazok a programelemek, amelyeket iskolán kívül a nonformális tanulás keretében szervezünk.

A játék
 
A játék a tanulás legjobb eszköze. Alsó tagozatban elengedhetetlen a mindennapos játék beépítése a tanegységekbe. A játék a tanulási-tanítási folyamat szükséglete. Platon így ír róla: „Ne erőszakkal oktasd a gyermeket a 24 tanulmányokra, drága barátom, hanem játszva tanuljanak; már csak azért is, hogy könnyebben megfigyelhesd, mire van hajlama.”
A játék segíti a tanulót a tanulásban, akkor, ha az önkéntes alapon történik és örömet szerez a gyermekeknek. A pedagógusnak szem előtt kell tartani, hogy olyan játékot válasszon, amelyet a közösség jókedvűen, önként játszik, hiszen a játék nagyszerűségét az önkéntesség adja. Önkéntesen vállalja a játék szabályainak betartását, a beilleszkedést egy maguk alkotta vagy választott rendszerbe. Első osztályban a tanító még a szabadjátékokat helyezi előtérbe, majd szép lassan a felső tagozatra egyre inkább a tanulás eszközévé válik.
 
Drámapedagógia
 
A drámapedagógiában a pedagógus és a tanár közös játékáról szól. Ezekben a helyzetekben a tanárnak fel kell adni hétköznapi viselkedési mintáit, egy játszó lesz a sok közül ő is, csak úgy mint a gyerekek, a foglalkozás résztvevői. Fontos, hogy a tanár is őszintén játsszon.
„A dramatikus játékok emberépítő, szocializáló tevékenységek, amelyek az egész személyiség harmonikus és differenciált fejlesztését szolgálják, segítik a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartást, fejlesztik a kommunikációs készségeket, a tapasztalat útján megszólalási bátorságot adnak. Elősegítik, serkentik a közösségben, a közösségért tevékenykedő gyermek aktivitását, ön- és emberismeretének gazdagodását, alkotóképességének, önálló rugalmas gondolkodásának fejlődését, összpontosított, megtervezett munkára való szoktatását, testi, térbeli biztonságának javulását, időérzékének fejlődését, mozgásának és beszédének tisztaságát, szép és kifejező voltát. „ (Pallag Andrea)
. Módszereink alkalmazásával törekszünk a tanulást élményszerűvé tenni, hiszen ez növeli a tanulási motivációt és a bevésés hatékonyságát is. Ha a tanító úgy látja jónak, hogy az adott könyv szolgálja a tanulók fejlődését, eldöntheti, hogy használja-e, vagy csak bizonyos részeit használja fel a könyvnek, munkafüzetnek, mivel nevelési programunk egy holisztikusabb szemléletet közvetít, ami az összefüggések, a jelenségek, problémák mélyebb megértését is szolgálja.
Fontos figyelembe venni a tantárgyakban megjelenő összefüggéseket, azok párhuzamos bemutatását, illetve olyan projekt feladatok, projekt hetek tervezését, amelyek több tantárgyban is megjelenő problémakörökre fókuszálnak, mint például a víz, a növénytermesztés, a gazdasággal kapcsolatos témahetek. A megvalósítás feltétele, hogy a tanítók ismerjék a különböző tanítási modellek (tanárcentrikus – diákcentrikus, tananyag központú – problémamegoldó központú) lényegét, tisztába legyenek azok hatékonyságával a különböző területeken, tudatában legyenek azok előnyeivel, hátrányaival, hogy az adott cél elérése érdekében képesek legyenek kiválasztani a legmegfelelőbbet. A tanítási-tanulási folyamat hatékonyságát tovább biztosítja a különböző munkaformák (egyéni, páros, csoportos, kooperatív), valamint a megfelelő feladattípus megválasztása, a projekt módszer és a gyermek aktív részvételét biztosító élménypedagógia.