Élménypedagógia
Az élménypedagógia a tapasztalati tanulás eszköze. A gyerekek aktív cselekvéseken keresztül tanulnak, fejlesztik személyes és szociális készségeiket. Iskolánk alapvetéséhez igazodva összeköti a szív, a kéz és a fej területeit. Felépítésében a projekthez hasonló, vagyis a következő elemekre épül:Válassz ki egy problémát?Ötletelj! Mi lehet a megoldás?Cselekedj! Próbáld ki a kiválasztott megoldást?Értékelj! Sikerült vagy új megoldást kell keresni?A projekttől eltérő abban, hogy kilép a tanteremből. Valós környezetben történik a flow élmény elérése, azok rendszerbe szervezése, és a tapasztalt tudássá alakítása. Középpontjában a testi aktivitás, a mozgás áll. Élménypedagógiai elemek alkalmazására biztosít lehetőséget az iskola környezete, és mindazok a programelemek, amelyeket iskolán kívül a nonformális tanulás keretében szervezünk. A játék
A játék a tanulás legjobb eszköze. Alsó tagozatban elengedhetetlen a mindennapos játék beépítése a tanegységekbe. A játék a tanulási-tanítási folyamat szükséglete. Platon így ír róla: „Ne erőszakkal oktasd a gyermeket a 24 tanulmányokra, drága barátom, hanem játszva tanuljanak; már csak azért is, hogy könnyebben megfigyelhesd, mire van hajlama.”A játék segíti a tanulót a tanulásban, akkor, ha az önkéntes alapon történik és örömet szerez a gyermekeknek. A pedagógusnak szem előtt kell tartani, hogy olyan játékot válasszon, amelyet a közösség jókedvűen, önként játszik, hiszen a játék nagyszerűségét az önkéntesség adja. Önkéntesen vállalja a játék szabályainak betartását, a beilleszkedést egy maguk alkotta vagy választott rendszerbe. Első osztályban a tanító még a szabadjátékokat helyezi előtérbe, majd szép lassan a felső tagozatra egyre inkább a tanulás eszközévé válik. Drámapedagógia
A drámapedagógiában a pedagógus és a tanár közös játékáról szól. Ezekben a helyzetekben a tanárnak fel kell adni hétköznapi viselkedési mintáit, egy játszó lesz a sok közül ő is, csak úgy mint a gyerekek, a foglalkozás résztvevői. Fontos, hogy a tanár is őszintén játsszon.
„A dramatikus játékok emberépítő, szocializáló tevékenységek, amelyek az egész személyiség harmonikus és differenciált fejlesztését szolgálják, segítik a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartást, fejlesztik a kommunikációs készségeket, a tapasztalat útján megszólalási bátorságot adnak. Elősegítik, serkentik a közösségben, a közösségért tevékenykedő gyermek aktivitását, ön- és emberismeretének gazdagodását, alkotóképességének, önálló rugalmas gondolkodásának fejlődését, összpontosított, megtervezett munkára való szoktatását, testi, térbeli biztonságának javulását, időérzékének fejlődését, mozgásának és beszédének tisztaságát, szép és kifejező voltát. „ (Pallag Andrea)
Módszereink alkalmazásával törekszünk a tanulást élményszerűvé tenni, hiszen ez növeli a tanulási motivációt és a bevésés hatékonyságát is. Ha a tanító úgy látja jónak, hogy az adott könyv szolgálja a tanulók fejlődését, eldöntheti, hogy használja-e, vagy csak bizonyos részeit használja fel a könyvnek, munkafüzetnek, mivel nevelési programunk egy holisztikusabb szemléletet közvetít, ami az összefüggések, a jelenségek, problémák mélyebb megértését is szolgálja.
Fontos figyelembe venni a tantárgyakban megjelenő összefüggéseket, azok párhuzamos bemutatását, illetve olyan projekt feladatok, projekt hetek tervezését, amelyek több tantárgyban is megjelenő problémakörökre fókuszálnak, mint például a víz, a növénytermesztés, a gazdasággal kapcsolatos témahetek. A megvalósítás feltétele, hogy a tanítók ismerjék a különböző tanítási modellek (tanárcentrikus – diákcentrikus, tananyag központú – problémamegoldó központú) lényegét, tisztába legyenek azok hatékonyságával a különböző területeken, tudatában legyenek azok előnyeivel, hátrányaival, hogy az adott cél elérése érdekében képesek legyenek kiválasztani a legmegfelelőbbet. A tanítási-tanulási folyamat hatékonyságát tovább biztosítja a különböző munkaformák (egyéni, páros, csoportos, kooperatív), valamint a megfelelő feladattípus megválasztása, a projekt módszer és a gyermek aktív részvételét biztosító élménypedagógia.